Életkezdet és -vég
Szeptember 19-én közöltük Életkezdet című írását. Nem gondolhattuk, hogy utolsó publikációja lesz életében. Dr. Zentai László író, költő, nyugalmazott kormányzati főtisztviselő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó tanára, a Soproni Füzetek főszerkesztője szeptember 28-án, életének 75. évében visszaadta lelkét Teremtőjének.
Irodalmi pályáját a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiumában kezdte, 1967 óta adta közre verseit és egyéb írásait lapokban, folyóiratokban, antológiákban, rádiókban. Első verseskötete Kökényhúsú ég alatt címmel 1989-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál. E bemutatkozó kötetének harmat tisztaságú gondolatai közül idézem: „Anyám szeme / páros büszke csillag / parazsában / kék virágok nyílnak”. Esszérecenziókat, kritkákat, interjúkat és kisesszéket tartalmazó, A csúcsok megközelítése című könyvét a Xénia Kiadó 1995-ben adta ki. A Grafit Kiadó gondozásában 2000-ben megjelent Rendszerváltó gazda(g)ságunk című könyvével részlegesen törlesztette a magyar sajtó történelmi fordulóponttal kapcsolatos adósságát. Elemző cikkeiben igyekezett megvilágítani a rendszerváltás gazdasági háttereit és következményeit. Porban aranyrögök címmel válogatott és új verseit 2007-ben jelentette meg a Gyöngyharmat Kiadó. Hosszabb szünet után, melyet közszolgálati hivatásából fakadó feladatainak ellátásával töltött ki, a próza felé fordult. El- és kibeszéléseit a Mikor jön az öreg? című könyvében adta közre 2017-ben a Grafit Public Kiadó gondozásában. Novelláit tartalmazza Fel a hatodikra című könyve, melyet és minden továbbit a Civil Flotta Kiadó hozta ki, 2018-ban. Egy évre rá az 1967-2018-as időszakból összegyűjtött versei kerültek a könyvesboltok polcaira, Lemosott idő címmel. Átütő sikert első regénye, a Bolhasípok Jankó városában hozott számára, 2019-ben. Fejezeteiből különféle politikai meggyőződésű egyének és a társadalom viszonya rajzolódik ki a jellegzetesen deviáns magatartású főhős sorsának tükrében. Bizonyítéka annak, hogy a történelmi igazságtalanság képes látszólag meghasonlott külsőre formálni a különben lelkileg-szellemileg határozott, erkölcseiben megingathatatlan személyeket. E regény a mai időszakban magas példányszámban fogyott, megfilmesítését tervezik. A 2021-es keltezésű, Rebeka, meg az a 66. senki odafönn című regényében a mások hitelét rombolóan lekicsinylő sértés és a bűn, összefoglalva: a gonoszág elleni küzdelemnek, vagyis a jóság burkolt és nyilvánvalóan jogos győzelmének áhítása adja az esszenciális alap iránytűjét a lelki terepeken.
Legutolsó megjelent családregényének mintája rokoni természetű. Von Alexander, a csirkefogó címmel a múlt századelő kezdetével elevenednek meg a Galbavy nemesi família életének fontosabb epizódjai, miközben a korszak történései is felvillannak. Voltak idők című CD-jén versei hallhatók saját előadásában és az egykori Szélkiáltó tag, T. Horváth József megzenésítésében. A soproni színművészek által felolvasott, Válaszok a tükörnek című hangoskönyvét sorozatban sugározta idén a Marosvásárhelyi Rádió.
Zentai László irodalmi műveinek értékét számos kritika ismerteti. Cs. Varga István József Attila-díjas irodalomtörténésztől származik: „Hármas hűség köti Zentai Lászlót: a soproni lokalitás imponáló történelmi-szellemi öröksége, valamint a tapasztalatként megélt és feladatként értelmezett magyarság- és európaiság-tudat. A versírás a napi, történelmi és ontológiai kételyeken való felülemelkedés esélyeit ígéri számára. A szépség, a jóság és az igazság örömére szomjas költő a József Attilai-i „munka, szabadság, kenyér s jó szavak” eszményét mélységesen átéli.” A családregény ébresztése című könyvismertetőjét Bakonyi István József Attila-díjas irodalomtörténész a következő megállapítással indítja: „Sok évtizedes közszolgálat után Zentai László írói pályája egyre gazdagabb. A Sopronhoz mindvégig hű szerző novellákat, regényeket és verseket is tartalmazó eddig életműve egyrészt a régió, másrészt az egyetemes kortárs magyar irodalom szerves része immár.” A soproni származású, ám az utóbbi években Szilasligeten élt szerző írói hagyatéka kétségkívül a magyar irodalom tartószerkezetének egyik eleme.
Közszolgálati tevékenyége sem jelentéktelen, hiszen lelkes kötelességtudata következtében tízezreken segített állami hivatalaiban ugyanúgy, mint a magánéletben. A NŐK 40 program tőle származó ötletének kidolgozásával elérte, hogy a negyven évi munkaviszonnyal rendelkező asszonyok, nagymamák koruk hátralévő részét családjukban hasznosíthassák. Szociális területen végzett munkásságát Magyar Arany Érdemkereszttel, Idősekért-díjjal, a szülővárosában kifejtett tevékenységét pedig Sopron Kultúrájáért-díjjal ismerték el.
Telefonbeszélgetésünk alkalmával Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége XIV. Kongresszusán elhangzott beszédéből idéztem. Néhány nap múlva megérkezett Zentai László pályatársamtól Semjén Zsolt A józan ész ellenforradalma című könyve. Megköszönni már nem tudtam, mivel a kórházi ágyon alva készült az Égi Hazába költözésre.
„Írhatod a nekrológomat” − fejezte be megváltozott hangon az utolsó beszélgetést. Nem akartam elhinni, de fél évszázados barátságunk alatt sohasem hazudott. Sajnos, most sem.
Isten nyugosztalja!
Zsirai László
In memoriam Dr. Zentai László
Szeptember 16-án, születésnapján beszéltünk utoljára, s mint az elmúlt tíz esztendőben mindig, beszélgetésünk iránya az épp aktuális irodalmi tevékenykedésünk számbavétele után. a Soproni Füzetek felé terelődött. A megélt sok közös élmény mellett, leginkább a Füzetek szerkesztése, kiadása körüli feladataink kötöttek össze bennünket egymással.
2015 tavaszán vettük át a stafétabotot Sarkady Sándortól, illetve Bősze Balázstól, azóta Zentai Laci volt a Füzetek főszerkesztője, jómagam a kiadója. Nagy lelkesedéssel, és a rá jellemző szorgalommal vetette bele magát a munkába. Évről-évre új ötletekkel állt elő, s igyekezett minden számot a lehető legsokrétűbb tematikával összeállítani, színvonalas anyagokkal megtölteni. Ez nem ment mindig egyszerűen, hiszen fizetni a megjelent művekért nem tudtunk a szerzőknek, mi magunk is társadalmi munkában tettük a dolgunkat.
Szerkesztőként jelentős újítása volt a tehetséges diákírók, diákköltők írásainak bemutatása, egy időben a színházi rovat bevezetése, avagy alkotóműhelyek címszó alatt jelentős művészek munkásságának sokoldalú bemutatása.
Valahogy a szerkesztői munka meghozta, visszahozta alkotókedvét is. Sorra jelentek meg regényei, verses és novelláskötetei, igényes kivitelben. Ezeket a soproni közönségnek rendre a Pannónia Szálló különtermében mutatta be kiváló előadóművészek közreműködésével. Pesti lakos létére tehát folyamatosan jelen volt szülővárosa kulturális életében.
Zentai Lacit gimnazista korában ismertem meg, később, egyetemi éveim után Bősze Balázs, Ízes Miska társaságában többször járt nálam Kolostor utcai lakásunkban. Hosszú szünet után a fővárosban hozott újra össze minket a sors, gyakorta ebédeltünk együtt, vagy egy időben a Képviselői Irodaház éttermében a kilencvenes évek második felétől, hazaköltözésemig. Jártam az irodájában, és ő is meglátogatott munkahelyemen a Művelődési Minisztériumban, később az Állami Számvevőszéknél.
Míg távol éltünk egymástól, írásaival, költeményeivel addig is folyamatosan találkoztam a Soproni Füzetek oldalain. Állandó szerzőként így méltán kezdeményezhette és szervezhette meg az ünnepi összejövetelt, és a Füzetek szerzőinek irodalmi estjét a kiadvány első megjelenésének negyvenedik évfordulóján. Miként oroszlánrésze volt a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiuma megalakulása ötvenedik évfordulóján rendezett emléktábla-avatás, és megemlékezés anyagi feltételeinek megteremtésében, és megszervezésében is.
Elveihez hű, sokoldalú, tevékeny ember volt, és noha sok baj gyötörte, mégis mindig segítőkész volt. Sokszor járt közbe különböző hivataloknál barátai, ismerősei érdekében. Kulturális és jogászi munkásságát központilag a Magyar Állami Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el, illetve az Idősekért díj odaítélésével honorálták, szülővárosa pedig a Sopron Kultúrájáért kitüntetésben részesítette.
Váratlan halála szerkesztőségünkben mindenkit mélyen megrendített, hiányát máris kézzelfoghatóan érezzük, hiszen készül a Soproni Füzetek új száma, amelyen sajnos az ő neve már csak gyászkeretben fog szerepelni.
Régi barátként, mindannyiunk nevében búcsúzom főszerkesztőnktől. Köszönjük sok fáradozásodat, Isten nyugosztaljon, emlékedet megőrizzük!
Dr. Hegyi Ferenc